Kötelezettségvállalási nyilatkozat és alapelvek

Elkötelezettségi nyilatkozat és küldetésünk alapelvei

Holokauszt- és Genocídiumtanulmányi Intézetünk elkötelezettségi nyilatkozata a 2000-es Stockholmi Nemzetközi Fórum holokausztról szóló deklarációjában rögzített elveken alapul, és magában foglalja elkötelezettségünket a náci és a fasiszta üldöztetések, továbbá az emberiség által ismert valamennyi népirtás áldozataira történő emlékezés iránt.

A holokauszt meghatározásaként azt fogadtuk el, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma fogalmazott meg, ez az intézmény ugyanis a holokauszt oktatása és kutatása területén egyik legfontosabb partnerünk. A szóban forgó meghatározás szerint „[a] holokauszt hatmillió zsidó szisztematikus, államilag megtervezett és irányított üldöztetése és megsemmisítése volt, amelyet a náci rezsim és szövetségesei hajtottak végre. Maga a kifejezés görög eredetű, és jelentése »teljesen elégő áldozat«. Az 1933 januárjában Németországban hatalomra kerülő nácik azt hirdették, hogy a németek »fajilag felsőbbrendűek«, míg az »alsóbbrendű« zsidók olyan idegenek, akik fenyegetést jelentenek az úgynevezett germán faji közösség számára. A holokauszt időszakában a német hatóságok a zsidókon kívül más, »fajilag alsóbbrendűnek« tekintett csoportokkal szemben is felléptek: ide tartoztak a romák (cigányok), a fogyatékkal élők, valamint bizonyos szláv népek (például a lengyelek, az oroszok és mások). Ugyanakkor politikai, ideológiai és életmódbeli alapon is üldöztek embereket, például a kommunistákat, a szocialistákat, Jehova tanúit és a homoszexuálisokat. 

A náci uralom korai éveiben a nemzetiszocialista kormány koncentrációs táborokat hozott létre valós és vélt politikai és ideológiai ellenfelei elzárására. A Szovjetunió 1941-es lerohanása után a német frontvonalak mögött működő operatív csoportok, valójában mozgó kivégzőosztagok (Einsatzgruppen), később pedig a közrendészet tagjaiból szervezett militarizált zászlóaljak hajtották végre a zsidók, a romák, valamint a szovjet állam és a kommunista párt tisztviselőinek tömeges lemészárlását. A Wehrmacht és a Waffen SS egységei által támogatott német SS- és rendőri alakulatok több mint egymillió zsidó és több százezer nem zsidó férfit, asszonyt és gyermeket öltek meg. 1941 és 1944 között a náci német hatóságok mind Németországból, mind a megszállt országok, valamint a németekkel szövetséges tengelyhatalmak területéről több millió zsidót hurcoltak gettókba és haláltáborokba, ahol külön erre a célra tervezett gázkamrákban ölték meg őket. 1933-ban Európa zsidó lakossága több mint kilencmillió főt számlált. 1945-re a németek és szövetségeseik az európai zsidók közel kétharmadát irtották ki a zsidóság megsemmisítésére irányuló náci politikai program, a »végső megoldás« keretében.”

Abból a célból kötelezzük el magunkat a múltbeli bűncselekmények megemlékezése mellett, hogy a jövőben ezeket megelőzhessük. Következésképpen sajátunknak tekintjük a Stockholmi Nemzetközi Fórum holokausztról szóló nyilatkozatát, amelyet Románia és Magyarország is aláírt, és amelynek szövege a következő:

1. „A holokauszt (soá) alapjaiban megrendítette a civilizáció pilléreit. A holokauszt precedens nélküli jellege örökre egyetemes jelentőségű marad. Fél évszázad múltán is elég közeli ahhoz, hogy a túlélők tanúságot tehessenek a zsidókkal történt borzalmakról. A nácik többi, sokmilliónyi áldozatának rettenetes szenvedése is maradandó sebhelyet hagyott Európában.

2. A nácik által kitervelt és végrehajtott holokauszt méretének mindörökre be kell vésődnie kollektív emlékezetünkbe. Meg kell őriznünk a szívünkben mindazok önzetlen önfeláldozásának emlékét, akik a nácikkal szembeszállottak, és sokszor saját életük kockáztatásával védték vagy mentették a holokauszt áldozatait. A mélypont, amit a rémtettek és a csúcsok, amit az ő hősiességük jelentenek, lehetővé teszik, hogy megértsük: mekkora gonoszságra és jóságra képes az emberi faj.

3. Az emberiség ma is szenved a népirtás, az etnikai tisztogatás, a faji megkülönböztetés, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet mételyétől, ezért a nemzetközi közösségnek szent kötelessége, hogy szüntelenül küzdjék mindezen gonosztettek ellen. Közös erőfeszítéseket kell tennünk, hogy szembe szegezzük a holokauszt rettenetes tényeit mindazokkal, akik ezeket tagadják. Erősítenünk kell népeink erkölcsi elkötelezettségét és kormányaink politikai akaratát annak előmozdítása érdekében, hogy a jövő nemzedékei megértsék a holokauszt okait, és elgondolkozzanak annak következményein.

4. Kötelezettséget vállalunk arra, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a holokauszt oktatása, emlékének megőrzése és kutatásának támogatása terén azokban az országokban, amelyek már eddig is sokat tettek mindezért, és azokban is, amelyek elhatározták, hogy most csatlakoznak ezekhez az erőfeszítésekhez.

5. Vállaljuk, hogy támogatjuk a holokauszt sokoldalú tanulmányozását. Elősegítjük a holokauszt oktatását iskoláinkban, egyetemeinken, közösségeinkben, és azt más intézményekben is szorgalmazzuk.

6. Vállaljuk, hogy támogatjuk a holokauszt áldozatairól történő megemlékezést, és tisztelettel adózunk azoknak, akik felléptek ellene. Szorgalmazzuk a holokausztról történő méltó megemlékezést, országainkban minden évben megtartjuk a Holokauszt Emléknapját.

7. Vállaljuk, hogy támogatjuk, hogy fény derüljön a holokauszt még ismeretlen, sötét foltjaira. Minden szükséges intézkedést megteszünk levéltáraink megnyitása érdekében, így biztosítva azt, hogy a holokausztra vonatkozó valamennyi dokumentum a kutatók rendelkezésére álljon.

8. Helyeseljük, hogy az új évezred első jelentős nemzetközi konferenciája kötelezettséget vállal arra, hogy a keserű múlt talaján a fényesebb jövő magjait ültesse el. Átérezzük az áldozatok szenvedését és erőt merítünk küzdelmeikből. Kötelességünknek tekintjük, hogy emlékezzünk a meggyilkoltakra, hogy megértő figyelemmel legyünk a még közöttünk lévő túlélőkre, és erősítsük az emberiség közös törekvését a kölcsönös megértésre és az igazságosságra.”

Ezen túlmenően, a Holokauszt- és Genocídiumtanulmányi Intézetünk által, 

• Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a zsidó közösségek által elszenvedett anyagi veszteségeket jogszerűen megtérítsék, hogy az elkobozott ingatlanokat és ingóságokat, valamint egyéb értékeket és érdekeket a Párizsi Békeszerződésnek megfelelően visszaszolgáltassák, és hogy az ilyen események tanulságai legyenek teljes mértékben elsajátítva.

• Továbbra is ösztönözzük a holokausztra történő emlékezést az évenkénti romániai és magyarországi holokauszt emléknapok alkalmával, valamint a január 27-i holokauszt emléknap megtartásával, amelyet a világ azon 46 kormányának képviselői rögzítettek, akik 2000. január 27-én, Stockholmban találkoztak, hogy a holokauszt oktatásával és kutatásával, illetve a holokausztra történő emlékezéssel kapcsolatos kérdéseket megvitassák. 

Nagyra értékeljük a szabad, tisztelettudó és demokratikus társadalmat. Elutasítjuk az előítéleteket, a megkülönböztetést és a rasszizmust. 

António Guterres, az ENSZ főtitkára kijelentette: „Veszélyes hiba lenne úgy gondolni a holokausztra, mint egyszerűen egy bűnöző náci csoport őrültségének az eredményére. Éppen ellenkezőleg, a holokauszt a zsidók ellen évezredekig tartó gyűlölet, bűnbakkeresés és megkülönböztetés csúcspontja volt, amit ma antiszemitizmusnak nevezünk." 

Elutasítjuk a holokausztnak, mint történelmi eseménynek teljes mértékben vagy részben történő tagadását vagy elferdítését, és fenntartás nélkül elítéljük az etnikai származáson vagy vallási meggyőződésen alapuló személyek vagy közösségek elleni vallási intolerancia, uszítás, zaklatás vagy erőszak mindenféle megnyilvánulását, valahányszor azok előfordulnak. 

Ebben a tekintetben a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (International Holocaust Remembrance Alliance ‒ IHRA) szakértői által kidolgozott és a szövetség 31 tagországa által az IHRA 2013. október 10-i torontói plenáris ülésén elfogadott, a holokauszt tagadásának és eltorzításának munkadefiníciója szerint járunk el, amely ekképpen hangzik: 

„A jelen definíció azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a holokauszttagadás és a holokauszttal kapcsolatos torzítások jelenségeivel nemzeti és nemzetközi szinten kell szembe szállni, és azokat el kell ítélni. A kérdés globális szintű vizsgálatokat igényel. Az IHRA az alábbiakban a következő, jogilag nem kötelező érvényű munkadefiníciót fogadja el.

A holokauszttagadás olyan diskurzus és propaganda, amely tagadja a holokauszt vagy soá néven ismert esemény ‒ tehát a zsidók megsemmisítése a náci Németország és tettestársai által a második világháború alatt ‒ történelmi tényét és annak mértékét. A holokauszttagadás fogalma különösen azokra a kijelentésekre vonatkozik, amelyek szerint a holokauszt (soá) nem történt meg.

A holokauszttagadás része lehet a pusztításhoz elsősorban használt módszerek és eszközök (például gázkamrák, tömegkivégzés, éheztetés és kínzás) valamint a zsidóság elleni népirtás szándékosságának nyilvános tagadása vagy megkérdőjelezése.

A holokauszttagadás különféle formái egyben az antiszemitizmus megnyilvánulásai is. Minden olyan próbálkozás, amely tagadja a zsidók elleni népirtás tényét, a nemzetiszocialista és az antiszemita ideológiákat igyekszik felmenteni a zsidóság elleni genocídium bűne és felelőssége alól. A holokauszttagadás formái közé tartozik az is, amikor a zsidókat vádolják azzal, hogy a soát maguk idézték elő, illetve annak tényeit eltúlozzák politikai vagy pénzügyi céljaik érdekében, valamint ide tartozik az is, amikor úgy állítják be a tényeket, mintha maga a soá is a zsidók összeesküvésének eredménye volna. Ezeknek a vádaknak az a célja, hogy a történtekért a zsidókat hibáztassák, és ezzel ismét legitimálják az antiszemitizmust.

Gyakran a holokauszttagadás céljai közé tartozik a nyílt antiszemitizmus rehabilitációja is, valamint olyan politikai eszmék és feltételek elősegítése, amelyek alkalmasak arra, hogy a holokauszthoz hasonló esemény bekövetkezzen.

A holokauszttal kapcsolatos torzítások fogalma alá tartoznak többek között:

1. Az a szándékos törekvés, hogy a holokauszt, illetve az abban vezető szerepet játszó tényezők, köztük a kollaboránsok és a náci Németország szövetségesei által okozott károkat minimalizálják vagy azokra mentséget találjanak;

2. A holokauszt-áldozatok számának jelentős és a hiteles források adataival ellentétes minimalizálása;

3. Azok a kísérletek, hogy a zsidókat vádolják az ellenük elkövetett népirtás előidézésével;

4. Olyan állítások, amelyek a holokausztot pozitív történelmi eseményként állítják be. Ezek az állítások közvetlenül nem jelentenek holokauszttagadást, azonban ahhoz nagyon közel állnak, és a szélsőséges antiszemitizmus megnyilvánulásai. Ahhoz a következtetéshez vezethetnek, hogy a holokauszt során nem mentek elég messzire a »zsidókérdés végső megoldásának« megvalósításában;

5. Azok a kísérletek, amelyek a náci Németország által létrehozott és működtetett koncentrációs táborok és haláltáborok létrehozásáért viselt felelősséget elkenik, illetve más nemzetekre vagy etnikai csoportokra hárítják.”

Elkötelezettek vagyunk, hogy tanítsuk hallgatóinkat, és hogy felhívjuk a figyelmüket mindenfajta népirtásra, az izraeli történész és tudós, a holokauszt történelme és a genocídiumkutatás területe nagy elismerésnek örvendő szaktekintélye, Jehuda Bauer professzor által kidolgozott genocídium-meghatározás szerint: 

„[A genocídium] a 19. század közepétől kezdődően egy faji, nemzeti vagy etnikai csoport tervezett elpusztítása a következő eszközökkel: 

a) az elit vagy a lakosság egy részének szelektív tömeggyilkossága; 

b) a nemzeti (faji, etnikai) kultúra és a vallási élet felszámolása a »nemzettelenítés« szándékával; 

c) rabszolgaság, ugyanazon szándékkal; 

d) a nemzeti (faji, etnikai) gazdasági élet megsemmisítése, ugyanazzal a szándékkal; 

e) biológiai megtizedelés a gyermekek elrablása vagy a normális családi élet megakadályozása révén, ugyanazon szándékkal… [A holokauszt] egy nemzeti, etnikai vagy faji csoport minden tagjának a tervezett fizikai megsemmisítése, ideológiai vagy álvallásos okokból.”

AZ INTÉZET KÜLDETÉSÉNEK ALAPELVEI

A Holokauszt- és Genocídiumtanulmányi Intézet azon az elgondoláson alapszik, hogy a történelem által ismert népirtások általában nem a semmiből vagy a hatalmon lévők kizárólagos irányításával jelentek meg, hanem annak nyomán, hogy a gyűlölet és a kirekesztés érzése bizonyos embercsoportok iránt a társadalom jelentős részébe mélyen behatolt. A genocídiumok alapvető oka elsődlegesen az volt, hogy egyes kisebbségeket akadályoknak vagy korlátoknak tekintettek a többségi társadalmak jövőképe és/vagy jövőbeli projektjei megvalósításának útjában. 

Ennek keretében a holokauszt precedens nélküli természetű, nemzetközi és globális szándékú genocídium, amelyet a tervezési fázistól az érintett államok intézményei által történő végrehajtásig terveztek és hajtottak végre. A holokausztot az Elie Wiesel által vezetett romániai holokauszt-tanulmányozási bizottság úgy határozta meg, mint az európai zsidóság államilag szervezett, szisztematikus üldözését és megsemmisítését a náci Németország és együttműködő szövetségesei között 1933 és 1945 között. Nem csak a zsidókat üldözték és ölték meg ebben az időszakban. Üldözésre és tömeges letartóztatásokra került sor más etnikai csoportok, például a szintik és a romák, a fogyatékkal élők, a politikai ellenfelek, a homoszexuálisok és más „sajátos” embercsoportokként azonosított, „másnak” címkézett és a társadalom tagjai számára biztosított védelemből kizárt célcsoportok ellen. 

Figyelembe véve a mai Románia területét, de a román vagy a magyar igazgatás alatt álló területeket is a második világháború idején, a holokauszt megtervezéséért és végrehajtásáért elsődleges felelősség hárul: 

1. A korabeli román hatóságokra a besszarábiai, a bukovinai, az ó-román királysági és a dél-erdélyi, valamint a transznisztriai zsidók kiirtásáért; 

2. A korabeli magyar hatóságokra az észak-erdélyi zsidó közösségek és a történelmi galíciai területek zsidóságának kiirtásáért; 

3. A korabeli német hatóságokra azért, hogy támogatták Romániát és Magyarországot ezen országok helyi zsidó közösségeinek pusztításában. 

A kolozsvári Babeş‒Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának Holokauszt- és Genocídiumtanulmányi Intézetét 2014-ben alapítottuk. 

Az intézet célja az oktatás és a kutatás a holokauszt és a népirtások területén. 

Ebben a tekintetben az intézet feladatának tekinti: 

‒ egyetemi tanfolyamok kidolgozását és bevezetését a holokausztról, a népirtásokról, a negacionizmusról, annak minden kifejezési formájában stb., amelyek elsősorban a kar politika-, közigazgatás- és kommunikációtudományi, illetve újságírás szakos hallgatóit szólítják meg, teljes nyitottsággal azonban az egyetem többi karán, valamint más hazai és külföldi egyetemek alap-, mesteri- és doktori képzésben résztvevő diákjaival szemben. Célunk, hogy megismertessük őket ezekkel a témákkal, és felhívjuk a figyelmet az egyetem előtti képzés éveiben felhalmozott tudásbeli hiányosságok pótlására, akár inter- és multidiszciplináris tanfolyamok által, 

‒ tanfolyamok, szemináriumok és konferenciák kezdeményezése véleményformálók (újságírók, politológusok, szociológusok, szociális munkások stb.), valamint tudományos és kulturális személyiségek számára az egész országból, továbbá megfelelő képzési programok kidolgozása és az említettek tudatosságának a növelése a holokauszttal és a különböző népirtásokkal kapcsolatos kérdésekben, 

‒ olyan kutatási programok kezdeményezése önállóan vagy hasonló célú hazai és külföldi intézményekkel és szervezetekkel együttműködve, amelyek nem a már elért eredmények reprodukciójára, hanem az eddig elvégzett holokauszt- és genocídiumkutatások hiányosságainak pótlására összpontosítanak (pl. különösen odafigyelve a holokauszt Délkelet-Európában és a volt Szovjetunió régióiban lezajlott eseményeire, amely térségekben a korabeli magyar és román kormányok és katonai erők fontos szerepet játszottak stb.), az oktatási és a kutatási programjainkba bevonva  elsősorban alap-, mester- és doktori képzésben résztvevő hallgatóinkat, de akár a kar és az egyetem más munkatársait is.

 

Az intézet oktatási programjai a következő témákra összpontosítanak: 

• ‒ a holokauszt története és historiográfiája, 

• ‒ holokauszttagadás a második világháború után, ideértve a posztkommunista időszakot is, 

• ‒ a holokauszt különféle aspektusainak tanulmányozása, 

• ‒ a genocídiumok vizsgálata, beleértve a következőket: 

• a) esettanulmányok és összehasonlító népirtási tanulmányok (például az örmény genocídium, a ruandai, a timori népirtás ‒ hasonlóságok és különbségek a holokauszthoz képest); 

• b) genocídium és emberiség elleni bűncselekmények; 

• c) népirtás és „etnikai tisztogatás” (volt Jugoszlávia); 

• d) genocídiumtagadás; 

• e) elkövetők bűnüldözése (pl. nürnbergi törvényszékek, a volt Jugoszláviával és Ruandával foglalkozó nemzetközi bűnügyi bíróságok); 

• f) büntetőeljárások helyi szinten; 

• g) a népirtás megelőzésének szempontjai, 

• ‒ a versenyző martirológiák és az emlékezetek versenyének vizsgálata. 

 

Az intézet kutatási programjai kiegészítik és nem duplikálják az országbeli és a külföldi intézményekét, megpróbálják pótolni a holokauszttal és a népirtásokkal kapcsolatos jelenlegi ismeretek hiányosságait, és a következő fő területekre összpontosítanak: 

• ‒ a romániai, illetve az észak-erdélyi holokauszt ismert és hozzáférhető fő archívumainak azonosítására irányuló kutatás, 

• ‒ kutatások a romániai, illetve az észak-erdélyi holokausztról szóló hírforrások azonosítására, azok későbbi feldolgozására, 

• ‒ a romániai és az észak-erdélyi holokausztról szóló alapvető vagy egyedi levéltári dokumentum- és médiagyűjtemények összeállítása és közzététele, 

• ‒ a holokauszt áldozatainak azonosítása, és ha lehetséges, teljes nyilvántartás létrehozása róluk, 

• ‒ egyének birtokában lévő anyagok és dokumentumok (eredeti vagy másolat) azonosítása, összegyűjtése és kutatása, digitalizálása és közzététele, 

• ‒ releváns emberi források kutatása és azonosítása, interjúk készítése (oral history), az eredmények feldolgozása és későbbi közzététele, 

• ‒ kutatás a különböző pártok, szervezetek és vallási csoportok szerepéről az antiszemitizmus eszkalációjában és a zsidók elpusztításában a holokauszt során, valamint más népirtások megszervezésében és lebonyolításában, 

• ‒ a különféle népirtások kutatása, különösen Európában, de a különböző más kontinenseken található országokban is, 

• ‒ ösztöndíjak szponzorálása alap-, mester- és doktori képzésben résztvevő hallgatóknak, valamint fiatal posztdoktori kutatóknak a holokauszt és a népirtás tanulmányozásának kezdeti szakaszában, 

• ‒ műhelytalálkozók és kutatói szimpóziumok szervezése nemzeti, regionális és nemzetközi szinten a holokauszt és a népirtások tanulmányozása szemszögéből kihívást jelentő kérdések és egyéb aktuális témák feltárása érdekében.