S T A T Ú T U M

A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának keretében működő  - Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézetének Statútuma

Figyelembe véve a Romániai Holokauszt Tanulmányozására létrehozott Nemzetközi Bizottság (Wiesel-bizottság) zárójelentésének következtetéseit és ajánlásait,[1] és az utólag módosított és kiegészített 107/2006. számú Törvény által jóváhagyott 31/2002. számú  sürgősségi kormányrendelet imperatívuszait, figyelembe véve a vonatkozó hazai és nemzetközi oktatási és kutatási programok tartalmát és minőségét, továbbá azt az alapvető tényt, hogy az oktatás, a kutatás és az eredmények széles körű ismertetésének és terjesztésének a hiánya a tudatosság csökkenéséhez,  az antiszemita jelenségek, az idegengyűlölő megnyilvánulások, az etnikai, vallási és faji intolerancia, a holokauszttagadás, -relativizálás és -trivializálás növekedéséhez, illetve a kompetitív mártirológiai és a kompetitív emlékezeti jelenségek sokasodásához vezet az új generációk körében, és felismerve az egyetem előtti és az egyetemi oktatás e téren tapasztalható hiányosságait, különösképpen pedig azt a tényt, hogy a romániai egyetemeken egyetlen intézet vagy program sincsen, amelynek fő célja a holokauszt- és genocídiumtanulmányok, illetve kutatások elősegítése, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának Tanácsa, 2014. szeptember 26-i rendes ülésén, 

egyhangúlag úgy döntött,

hogy a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás-  és Kommunikációtudományi Karának keretében holokauszt- és genocídiumtanulmányokra szakosodott intézetet hoz létre.

 

1. Az intézet neve román nyelven:

Institutul pentru Studii de Holocaust şi Genocid,

amely a következő magyar, német és angol nyelvű elnevezésekkel együtt:

Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete (magyar),

Institut für Holocaust- und Genozid Studien (német),

Institute for Holocaust and Genocide Studies (angol),

az intézet hivatalos nevét alkotják.

 

2. Az intézet székhelye megegyezik a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar székhelyével, nevezetesen: Str. Teodor Moşoiu nr. 71, 400132 Cluj-Napoca (Kolozsvár).

 

3. Az intézet célja elsősorban a holokauszt és a genocídiumok oktatása és kutatása. Ennek érdekében az intézet a következő célkitűzésekre összpontosít:

– holokauszt- és genocídiumtanulmányok kifejlesztése, a holokauszttagadás valamennyi formájáról (például torzítás, trivializálás, minimalizálás, relativizálás, inverzió stb.) és más vonatkozó témákról szóló programok kidolgozása és bevezetése, amelyek elsősorban a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar politológia, közigazgatás, újságírás és kommunikáció szakos hallgatóinak szóljanak, teljes nyitottsággal más hazai és külföldi egyetemek és egyetemi karok és szakok alap-, mesteri és doktori képzésben résztvevő diákjai irányában, arra az alapvető törekvésre épülve, hogy a hallgatókat ezekkel a témákkal megismertesse, és az egyetem előtti képzésből adódó hiányosságok pótlásához, illetve inter- és multidiszciplináris (például irodalmi, művészeti, film vagy szociológiai témájú és vonatkozású) kurzusok révén a téma iránti érzékenységük és tudatosodásuk kialakulásához hozzájáruljon,

– tanfolyamok, szemináriumok és konferenciák kezdeményezése hazai véleményformálók (újságírók, politológusok, szociológusok, szociális munkások stb.) valamint tudományos és kulturális személyiségek számára, és ezen személyiségeknek a holokauszt- és genocídiumtanulmányokban történő felkészítését és tudatosítását célzó megfelelő képzési programok kidolgozása,

– önállóan vagy pedig hasonló profilú hazai és külföldi intézményekkel és szervezetekkel közösen kezdeményezett kutatási programok kidolgozása, amelyek nem a mások által már elért eredmények reprodukálására, hanem a holokauszt- és genocídiumkutatás hiányosságainak pótlására összpontosítsanak (például különös figyelmet fordítva a holokauszt történéseire a délkelet-európai és a volt Szovjetunió térségeiben, amely területeken a korabeli magyar és román közigazgatás és karhatalom fontos szerepet játszott stb.). Ezekbe a programokba az intézet elsődlegesen a kar és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem alap-, mesteri és doktori képzési programjaiban résztvevő hallgatókat és oktatókat kívánja bevonni.

 

4. Az intézet vezetése

A Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézetét annak Igazgatósága működteti és irányítja, amely dönt az éves költségvetés bevételi és kiadási mutatóiról, jóváhagyja az oktatási és kutatási projekteket, határozatokat hoz az intézet személyzeti kérdéseiben, és felügyeli az intézet saját archívumának és gyűjteményeinek kezelését.

Az érintett szakterületeken gazdag tevékenységgel rendelkező hazai és külföldi személyiségek felkérésével az intézet megalakítja saját Tudományos Tanácsát. Ez a testület kijelöli az oktatási és kutatási programok főbb irányvonalait, és szükség esetén bírálatokat fogalmaz meg az oktatási és kutatási tevékenységgel kapcsolatosan.

 

5. Az intézet archívuma és gyűjteményei

A Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete felépítheti saját, dokumentumokból és kéziratokból álló archívumát, valamint könyvtárát és a tevékenységi köréhez tartozó a tárgyakból összeállított gyűjteményeit. Ezen archívumok és gyűjtemények helyet kapatnak az intézet saját helyiségeiben, de jogilag a kar, illetve annak könyvtára tulajdonát képezik.

A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar valamennyi potenciális adományozót és hagyatékozót biztosít arról, hogy az intézet archívumát, könyvtárát és más gyűjteményeit a legjobb körülmények között megőrzi, gyarapodásukat és jövőbeli feldolgozásukat támogatja, és közvetíti őket a jövő generációknak.

E célok elérése és a hasonló intézményekkel történő jó együttműködés érdekében, az intézet megoszthatja levéltári anyagait és egyéb oktatási és kutatási forrásait a holokauszt- és a genocídiumtanulmányok terén tevékenykedő más intézményekkel.

Az intézet archívuma, könyvtára és gyűjteményei nyilvánosak, kivéve azokat az anyagokat, amelyek adományozói vagy örökbehagyói nyilvánosságuk korlátozása mellett döntöttek.

 

6. Az intézet bevételei és kiadásai az intézet költségvetésében kerülnek meghatározásra, amelyet évente kell elkészíteni.

Bevételeket az intézet a következő forrásokból szerezhet:

– az állami költségvetésből vagy önálló jogi személyiséggel rendelkező költségvetési intézmények költségvetéséből biztosított pénzügyi források,

– a Babeş-Bolyai Tudományegyetem jövedelmeiből biztosított források,

– a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar jövedelmeiből biztosított források,

– saját vagy más intézményekkel együtt végrehajtott oktatási és kutatási projektek finanszírozásából származó források,

– bel- és külföldi intézmények vagy magánszemélyek adományaiból származó források, valamint

– névtelen adományokból és

– hagyatékokból.

Költségeket az intézet oktatási és kutatási tevékenységekre eszközölhet, beleértve azokat, amelyeket az intézet tereinek megfelelő működtetésére, továbbá a személyzetre, anyagbeszerzésre, utazásra és a szolgáltatásokra kell fordítania.

Intézmények és magánszemélyek az intézet általános programjainak megvalósítására vagy pedig célzatosan, az adományozó és a kedvezményezett által közösen meghatározott konkrét célkitűzések valóra váltására is adományozhatnak összegeket.

Egyes alapjait és programjait az intézet elnevezheti az illető adományozókról, ez utóbbiak beleegyezésével. Ugyanakkor intézményi és magánadományozóinak nevét – ezek beleegyezésével – az intézet közzéteheti, a legfontosabb adományozókat és támogatókat pedig kitüntetheti.

 

7. Az intézet feladatára vonatkozó megfontolások és alapelvek

A Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete annak az elképzelésnek az alapján működik, hogy a történelem által ismert népirtások rendszerint nem a semmiből jelentek meg, vagy kizárólagosan a hatalmon lévők parancsára mentek végbe, hanem abból kifolyólag, hogy az egyes embercsoportokkal szembeni gyűlölet és kirekesztés a szóban forgó társadalmakat mélyen áthatolta. A genocídiumok alapvető oka elsősorban az volt, hogy a többségi társadalmak egyes kisebbségeket céljaik és/vagy jövőbeli terveik akadályainak vagy korlátozóinak tartották.

Ebben az összefüggésben a holokausztot példátlan jellegű, nemzetközi kiterjedésű és globális szándékú genocídiumnak (népirtásnak) tekinti, amelyet a koncepció fázisától a valóra váltásáig az érintett államok intézményei tervezetek meg és hajtottak végre. A holokauszt az európai zsidóknak az állam által szervezett szisztematikus üldözése és kiirtása, amelyet 1933 és 1945 között a náci Németország, szövetségesei és kollaboránsai hajtottak végre. Nem csak a zsidókat figyelték, üldözték és gyilkolták ebben az időszakban. Üldözések és tömeges letartóztatások más etnikai csoportok esetében is történtek, ilyenek voltak például a szintik és a romák, a fogyatékkal élők, a politikai ellenfelek, a homoszexuálisok és más, „különböző” emberi célcsoportok, amelyeket „más”-nak bélyegeztek, és kizárták társadalom tagjainak járó védelemből.[1]

A mai Románia területéhez, illetve a második világháború idején román vagy magyar közigazgatás alatt álló területekhez viszonyítva, a holokauszt megtervezéséért és végrehajtásáért az elsődleges felelősséget a következők viselik:

1. a korabeli román hatóságok a besszarábiai, bukovinai, ó-királyságbeli és dél-erdélyi zsidók kiirtásáért,

2. a korabeli román hatóságok a transznisztriai zsidók kiirtásáért,

3. a korabeli magyar hatóságok az észak-erdélyi (beleértve a történelmi Máramarost és a Partiumot) zsidóság kiirtásáért,

4.  a korabeli magyar hatóságok a történelmi Galícia területeire hurcolt zsidók kiirtásáért,

5. a korabeli német hatóságok azért a közreműködésért és támogatásért, amelyet Romániának és Magyarországnak nyújtottak ezen országokban élő zsidó közösségek megsemmisítésében.

A fentebb leírt területeken 280-380 ezer a Románia[2] és 150-160 ezer a Magyarország felelőssége alá tartozó meggyilkolt áldozatok száma.[3] A Románia mai területéről származó összes megölt zsidó száma 405-515 ezerre tehető,[4] amelyhez hozzáadódik mintegy 11 ezer roma és szinti halálos áldozat (a mintegy 25 ezerből, akiket Transznisztriába deportáltak).

A romániai zsidó közösségek megsemmisítése

A romániai zsidó közösségek jelentős része a második világháború idején megsemmisült. A deportálásukat és szisztematikus meggyilkolásukat a besszarábiai, a bukovinai és a Dorohoi megyei zsidók esetében alkalmazták. Transznisztriát, a megszállt Ukrajna román közigazgatás alatt álló részét a zsidók tömege kivégzése hatalmas terepének használták. A román hatóságok az Ó-királyságban pogromokat és más erőszakos tömeges akciókat hajtottak végre (a Regátban), amelyek közül a legismertebbek a bukaresti, a iaşi-i, a galaţi-i stb. Azt tervezték, hogy a teljes regáti zsidóságot a megszállt Lengyelországban működő náci haláltáborokba (Belzec) történő tömeges deportálásnak vetik alá; szerencsére ez csak terv maradt, ám amelynek a tanulmányozása szintén fontos.

A romániai holokausztért a román hatóságok viselik a fő felelősséget, mind a tervezéséért, mind pedig a végrehajtásáért. Ez magában foglalja:

– a besszarábiai és a bukovinai zsidóság nagy többségének, továbbá a Románia más térségeiben (Ó-királyság, Dél-Erdély, Bánság) élő egyes zsidók deportálását és szisztematikus kivégzését Transznisztriában,

– a román és a helyi zsidók tömeges meggyilkolását Transznisztriában,

– a jászvásári (iaşi-i) pogrom idején kivégzett nagyszámú zsidót,

– azt a rendszeres megkülönböztetést és degradációt, amelynek az Antonescu-rendszer idején valamennyi romániai zsidót kitettek, beleértve a javaik kisajátítását, az elbocsátásokat, a vidéki területek kényszerű kiürítését és a zsidóság koncentrálását megyeszékhelyekre és lágerekbe, valamint

– ugyanazon rendszerben a zsidó férfiak masszív felhasználását kényszermunkákra.

A zsidókat abból az egyszerű megfontolásból különböztették meg, hogy zsidók voltak; ezáltal elvesztették az állam védelmét, és annak áldozataivá váltak. A romániai roma népesség egy részét szintén alávetették a transznisztriai deportálásnak, és meggyilkolták.[5]

 

Az észak-erdélyi zsidó közösségek megsemmisítése

Az 1940. augusztus 30-án Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélyben élő mintegy 165 ezer lelket számláló zsidóság négyötöde vált a magyarországi holokauszt áldozatává. Az elpusztításukért a korabeli magyar hatóságok viselik a felelősséget. Horthy Miklós autokratikus rendszere, rendkívül erős antiszemitizmusával és nacionalizmusával oda vezetett, hogy a propagandája már az 1930-as években megteremtette a magyarországi zsidó közösségek megsemmisítésének előfeltételeit, az észak-erdélyi közösségekét beleértve.

Az észak-erdélyi zsidóság megsemmisítése több lépésben történt:

– rendszertelen és ötletszerű deportálások a székely megyékből (1940. október–december),

– deportálások és golyó által történő tömeges kivégzések a történelmi Galícia területén (1941–1942),

– kényszermunka a férfiak esetében (1942–1944),

– tömeges deportálások a megszállt Lengyelország német lágereibe (1944. május–június), Auschwitz-Birkenau haláltáboron keresztül.

Nagy része azoknak az észak-erdélyi zsidóknak, akik a tömeges deportálások elől 1944 tavaszán Budapestre menekültek, osztoztak a budapesti zsidók sorsában: különböző gettókba és halálmenetekbe jutottak, és életüket vesztették a Horthy-, illetve a Szálasi-rendszer (vagy nyilas-rezsim) által elkövetett atrocitások során.

Mindezeket a tényeket figyelembe véve, a Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete rendkívül világosan megkülönbözteti a holokauszt tanulmányozását és kutatását – amelyet az emberiség különleges, egyedi genocídiumának tart, és amelynek megismétlése ellen minden eszközével fellép – az emberiség által korábban vagy napjainkban ismert különböző más genocídiumok tanulmányozásától és kutatásától, amelyek megtörténése ellen az intézet szintén határozottan állást foglal.

Az intézet ugyanakkor részt vállal a más európai országokban lezajlott holokauszt, valamint más genocídiumok tanulmányozásában, amelyek Európában vagy más kontinenseken történtek vagy történnek. Különös figyelmet fordít az intézet a 20. századi európai, regionális és lokális genocídiumok tanulmányozásának, kutatásának, elemzésének és dokumentálásának. Például: a Törökország által az örmények ellen elkövetett népirtás, az európai államok Gulag-jelenségei, a volt Jugoszlávia területén az etnikai tisztogatás érdekében elkövetett tömeggyilkosságok és más genocídiumok.

 

8. Az intézet alapprogramjai

A. Oktatási programok terén az intézet elsősorban a következő fő témákra összpontosít:

– A holokauszt története és történetírása,

– Holokauszttagadás a második világháborút követő időszakban, a posztkommunista időszakot beleértve,

– Tanulmányok a holokauszt különböző konkrét aspektusairól,

– Tanulmányok a genocídiumokról, egyebek mellett a következő témákban:

a) Esettanulmányok és összehasonlító genocídiumtanulmányok (például az örmény népirtás, a ruandai népirtás, a timori népirtás – a holokauszthoz viszonyított hasonlóságok és különbségek),

b) Népirtás és emberiesség elleni bűncselekmények,

c) A népirtás és az „etnikai tisztogatás" (a volt Jugoszlávia esete),

d) Genocídiumtagadás,

e) A népirtók esetében indított büntetőeljárások (nürnbergi bíróságok, a volt jugoszláviai és a ruandai tömeggyilkosságok kivizsgálását végző nemzetközi bíróságok),

f) Helyi büntetőjogi eljárások;

g) A genocídiumok megelőzésének szempontjai.

– Kompetitív mártirológiai és kompetitív emlékezeti tanulmányok.

 

B. Kutatási programok terén az intézet kiegészíti, és nem pedig megismétli a többi létező hazai és külföldi intézmény munkáját, és megpróbálja pótolni a jelenlegi hiányosságokat a holokauszt és a népirtások kutatása területén, elsősorban a következő fő területekre összpontosítva:

– A romániai, illetve az észak-erdélyi holokausztra vonatkozó fontosabb levéltári gyűjtemények azonosítását, megismertetését és hozzáférését biztosító kutatások,

– A romániai, illetve az észak-erdélyi holokausztra vonatkozó fontosabb sajtóforrások feltárását és későbbi feldolgozását célzó kutatások,

– A romániai, illetve az észak-erdélyi holokausztra vonatkozó levéltári és sajtódokumentumokból álló alapvető vagy specifikus gyűjtemények összeállítását és közzétételét célzó kutatások,

– A holokauszt áldozatainak teljességre törekvő azonosítását és minél teljesebb névsoraiknak elkészítését célzó kutatások,

– Magánszemélyek birtokában levő anyagok és dokumentumok azonosítását, összegyűjtését (eredetiben vagy másolatban), feldolgozását, digitalizálását és kiadását célzó kutatások,

– Releváns emberi források azonosítását és interjúvolását (oral history), és az eredmények feldolgozását és közzétételét célzó kutatások,

– Az antiszemitizmus erősödésében és a holokauszt idején a zsidó közösségek megsemmisítésében vagy más genocídiumokban részt vállaló különböző pártok, szervezetek és vallásfelekezetek szerepének feltárását és értékelését célzó kutatások,

– Különböző európai vagy más földrészeken lezajlott genocídiumok kutatása,

– A holokauszt vagy más genocídiumok kutatásával foglalkozó alap-, mesteri és doktori képzésben résztvevő diákok, továbbá posztdoktori időszakukat töltő fiatal kutatók ösztöndíjainak szponzorálása,

– Nemzeti, regionális és nemzetközi szintű workshopok és kutatási szimpóziumok szervezése annak érdekében, hogy a holokauszt- és a népirtás-tanulmányok területén felmerült, kihívást jelentő kérdésekről és más aktuális témákról nyílt véleménycserét lehessen folytatni.

 

C. A kutatási eredmények terjesztését szolgáló programok

Az intézet nagy hangsúlyt fektet a kutatási programokban elért eredmények terjesztésére, könyvsorozat és saját e-mail hírlevél segítségével, és létrehozza saját folyóiratát, vagy pedig keresi az együttműködés lehetőgégét az „Elie Wiesel” Országos Holokauszttanulmányi Intézettel és az ország más egyetemeivel, hogy a Holocaust – Studii şi cercetări (Holokauszt – tanulmányok és kutatások) című folyóiratot tovább fejlesszék, hogy ezáltal erős nemzetközi formátumú, releváns nemzetközi adatbázisokban nyilvántartott folyóirattá lehessen tenni. Az intézet létrehozza saját honlapját, akár a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar honlapjának alegységeként.

Az intézet rendszeresen konferenciákat, szemináriumokat és kerekasztal-beszélgetéseket szervez szakértőkkel, véleményformálókkal, tudományos és kulturális személyiségekkel, amelyek keretében eredményeit ismertté teszi.

 

D. A dokumentáció és a tanúvallomások megóvását célzó programok

Az intézet kezdeményezi és együttműködik más érdekelt hazai és külföldi intézményekkel annak érdekében, hogy létrejöjjön egy program, amelynek célja a romániai és az észak-erdélyi holokauszt dokumentumainak és tanúvallomásainak digitalizálása, és e program megvalósításához hazai és külföldi finanszírozókat keres. A digitalizált anyagot az interneten nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

 

9. Az intézet kapcsolatai hasonló szakintézményekkel

A Holokauszt- és Genocídiumtanulmányok Intézete együtt kíván működni egész sor olyan hazai és külföldi intézményekkel, amelyek célja a holokauszt és más genocídiumok tanulmányozása, kutatása és ezek történelmi tényeinek megőrzése és továbbadása.

 

A. Hazai intézmények:

– az „Elie Wiesel” Országos Holokauszttanulmányi Intézet, Bukarest,

– más nagy hazai egyetemek, különösen a Bukaresti Egyetem, a Iaşi-i Alexandru Ioan Cuza Egyetem és a Temesvári Nyugati Egyetem,

– Románia Országos Levéltára és ezen intézmény megyei igazgatóságai,

– a Securitate Levéltárát Tanulmányozó Országos Tanács,

– a Bukaresti Egyetem Bölcsészettudományi Karának „Goldstein Goren” Héber Tanulmányok Központja,

– a Iaşi-i Alexandru Ioan Cuza Egyetem Zsidó Történelmi és Hebraisztikai Központja,

– az észak-erdélyi Szilágysomlyó Holokauszt Emlékmúzeuma,

– a Máramarosi Zsidó Kultúra Múzeuma – Elie Wiesel Emlékház, Máramarossziget,

– a Romániai Zsidók Történelmének Tanulmányi Központja, Bukarest és

– a Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége (FCER).

 

B. Külföldi intézmények:

– United States Holocaust Memorial Museum / Jack, Joseph and Morton Mandel Center for Advanced Holocaust Studies, Washington DC, AEÁ,

– The Rosenthal Institute for Holocaust Studies / Graduate School and University Center of The City University of New York, NY, AEÁ,

– Yad Vashem – The Holocaust Martyrs’ and Heroes’ Remembrance Authority, Jeruzsálem, Izrael,

– USC Shoah Foundation Institute for Visual History and Education / University of Southern California, CA, AEÁ,

– Memorial and Museum Auschwitz-Birkenau (Miejsce Pamieci the Muzeum Auschwitz-Birkenau), Oswiecim, Lengyelország,

– Shoah Memorial (Mémorial de la Shoah), Paris, Franciaország,

– Auschwitz Institute for Peace and Reconciliation, New York, AEÁ,

– International Tracing Service (Internationaler Suchdienst), Bad Arolsen, Németország,

– International Holocaust Remembrance Alliance (IHRA), Berlin, Németország,

– The Vienna Wiesenthal Institute for Holocaust Studies (Wiener Wiesenthal Institute für Holocaust-Studien), Bécs, Ausztria,

– NIOD Institute for War, Holocaust and Genocide Studies (Instituut voor NIOD Oorlogs-, Holocaust- en Genocidestudies), Amszterdam, Hollandia,

– European Holocaust Research Infrastructure / King's College, London, Nagy-Britannia,

– Institute for War & Peace Reporting, London, Nagy-Britannia,

– Center for Holocaust Studies, Kiev, Ukrajna,

– Holocaust Memorial and Documentation Center (Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely), Budapest, Magyarország,

– Hungarian Jewish Archives (Magyar Zsidó Levéltár), Budapest, Magyarország,

– Topography of Terror (Topographie des Terrors), Berlin, Németország,

– Center for the Study of the History and Sociology of World War II / National Research University Higher School for Economics, Moszkva, Oroszország,

– Center for Holocaust Research (Institut für Zeitgeschichte), München, Németország,

– A holokauszt- és genocídiumtanulmányokkal kapcsolatos tevékenységet folytató más szervezetek és intézmények.

 

Kolozsvár, 2014. szeptember 26.           

 Készítette,

              Dr. Tibori Szabó Zoltán

              egyetemi docens

 

---

[1] Comisia Internaţională pentru Studierea Holocaustului în România. Raport final. Preşedinte comisie: Elie Wiesel. Tuvia Friling, Radu Ioanid, Mihail E. Ionescu (eds.). Polirom, Iaşi, 2005. Lásd: http://www.inshr-ew.ro/raportul-wiesel; letöltve: 15.07.2014 (a továbbiakban: Raport final)

[2] Raport final, 388.

[3] Raport final, 178.

[4] Tibori Szabó, Zoltán: Erdélyi zsidó sors a holokauszt után. In: Braham, Randolph L.–Tibori Szabó Zoltán (szerk.): Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Park Kiadó–Koinonia, Budapest–Kolozsvár, 2008, 470.

[5] Raport final, 387.

 

 

Töltsd le a HGTI Statútumát